Közel egy évszázadig a „valóság” homályos fogalomnak számított. A kvantumfizika törvényei azt sugallják, hogy a részecskék a legtöbb idejüket szellemállapotban töltik, még olyan alapvető tulajdonságokkal sem rendelkezve, mint a pontos helyzet; ehelyett mindenhol vannak és sehol sincsenek egy időben. Csak akkor, ha megmérjük őket, akkor materializálódnak hirtelen, látszólag úgy felvéve egy pozíciót, mintha a helyüket egy kockadobás véletlenszerűsége adná meg.
Ez az elv, miszerint a természet eredendően véletlenszerű – vagyis a részecskéknek nincsenek sziklaszilárd tulajdonságai csak „körülbelülségei” egészen addig, míg pontosan meg nem vizsgáljuk őket – közvetlenül a kvantummechanika alapegyenleteiben van megfogalmazva. De most, folyadékokkal történt meglepő kísérletek egy sora ismét feltámasztotta az ezzel a világnézettel kapcsolatos régi szkepticizmust. A bizarr eredmények táptalajául szolgálnak egy majdnem elfeledett kvantummechanikai értelmezés lángjának, annak, ami nem adta fel az elvét egy meghatározott, konkrét valóságnak.
http://hirek.prim.hu/cikk/2014/08/03/egesz_ido_alatt_rosszul_ertelmeztuk_a_kvantummechanikat
