Fiatal lányként vehemensen védtem mindig az igazságot, ahogy azt egy szenvedélyes, aktív típusú embertől elvárja az élet. Persze azt gondoltam, hogy én mindig tudom, hogy mi az igazság, képes vagyok felismerni, és persze meg is védeni. Sok pofon józanított ki, és terelgetett azon igazság felé, hogy minden ilyen helyzet csupán a saját ítéletalkotásom, s nem más, mint büszkeségem fényezése. Az első felismerések nem estek jól, mert egyrészről szembe kellett néznem saját viselkedésem hibáival, másrészről folyamatos vitákba keveredtem mind másokkal, mind önmagammal. A mai valóságom igazságait hosszú önismereti út előzte meg.
Ma már tudom, hogy az igazságnak több szintje létezik. Mindenki csak a saját szintjének megfelelő igazságot látja meg, értheti meg. Minden szinten lévő igazság nem lesz igaz az azt követő szinteken.
Az objektív igazság szintje pedig oly magas, amit emberi elme nem érhet fel, csak ha azt belül (saját működése meghaladásában) keresi. Minden szint meghaladása egy újabb megvilágosodási folyamat. Amit meghaladtunk, azt már látjuk, elfogadjuk, így befogadjuk a teljesség megélése felé vezető úton. Ha az alacsonyabb szintű igazságokat (összefüggéseket, és képviselőiket) nem fogadjuk el, akkor kizárjuk, így a teljesség hiányos lesz (bennünk) nélkülük.
Ez nem szintemelkedés még. Ettől még minden igaz, azon a szinten, ahová való. Sajnos szintet nem emelhetsz másban, kívül. Az csupán belül tehető meg, vagy ha valaki kéri, annak adható segítség, hogy felismerje.
Amit most én teszek, az is lehet sértő, kioktató, vagy felsőbbrendű egy bizonyos szinten, ahol ez igaz is az ott élőknek, és lehet segítő, elgondolkodtató az ott élők szintjén. Így minden igazság csupán a bennem levő visszhang, amit az Igazság keresése közben megélek.
Bármit is vált ki belőletek a soraim, az Ti (Te) vagy!
Szeretett ölelésem: Kata
2022.06.19