Az első rész ITT található!
Ha szeretet alapon alkalmazkodsz a legnehezebb helyzetekhez, vagy elfogadod az elfogadhatatlant, vagy elengeded azt, akit szeretsz, (Volt részem mindháromban, hála mindenkinek, aki hozzásegített.) nem leszel sem jó, sem rossz, kilépsz a dualitásból. Csak éled a szeretetet magadban, hagyod áradni a másikra, a dolgokra, a helyzetekre, s ha ez önzetlenül sikerült, akkor az visszatalál hozzád, mint egy visszhang.
Nem kell sok hozzá. Néha elég egy mosoly arra, aki szomorú, beengedni a sávba, aki be szeretne jönni, előre engedni a sorba, aki láthatóan siet, kedvesnek lenni ott, ahol nincs kedvesség. Nem kell hozzá sem magyarázat, sem ok. Csak úgy. Ez az egyetlen szabadság, melyhez nem tartozik másik oldal.
Ha csak pillanatra meg tudod érinteni, élni ezt az önzetlen állapotot, akkor a világ leggyönyörűségesebb békéje száll rád. Értelmét veszti számos fontosnak vélt igazságod, és átveszi helyét a nyugalom.
Óriási biztonság lesz benned, mert már tudod, hogy bármikor dönthetsz e béke mellett.
Nem kell hozzá senki más, csak TE!
De ne gondold, hogy ezért cserébe jár neked a béke, mert ugye így már nem is önzetlen a szereteted, csupán jól átgondolt cserekereskedelem, amit lehet ugyan jól csinálni, harmóniát megélni, de a bónuszt nem kapod meg, a béke teljessége még messze ilyenkor.
Gyakorlás kell, elkötelezettség a döntésed mellett, és alázatos szorgalom. És amikor már teljességgel megéled egyedül is a boldogságot, akár jöhet is valaki, aki ugyanazon az úton eljutott már ugyanezen önvaló kereséséhez, és egymásban fel is ismerhetik azt. Ekkor már nem szükségből, magányból, vagy vágyakból kapcsolódsz, csupán önzetlen szeretetből (Hálás vagyok ezért is, Őérte is!)
Nekem nem sikerült egy kapcsolaton belül megtanulnom, több kapcsolatból fejlődtem oda, ahol most vagyok, de lehet úgy is, láttam már ilyet is.
A lényeg mindig csak annyi: Kezdj hozzá Önmagad alakításához! Hidd el, megéri!
