Akár megtartani szeretnél valamit, akár megszabadulni valamitől, nincs más dolgod, mint elengedni.
Az első esetben el kell engedned a ragaszkodást. Bárminemű megtartása csak beszorít a helyzetedbe, és esélyed se lesz megoldani. Ragaszkodni lehet a körülményekhez, valamely eredményhez, de lehet ragaszkodni az irányításhoz is.
Ezeket mind meg kell szüntetni magadban.
El kell engedni.
A második eset az, amikor meg akarsz szabadulni valamitől, legyen az élethelyzet, emlék, egy személy (vagy ha a személytől nem is, de akarhatod a rossz kapcsolódás elengedését is).
Nos, ebben az esetben nincs más dolgod csupán a kontroll elengedése.
Engedd el az irányítást! Hagyd, hogy a dolgok a legfelsőbb akarat erejéből történjen úgy, ahogy történnie kell.
Ez a pillanat akkor jön el, amikor Te 
már mindent megtettél, saját erődből.
már mindent megtettél, saját erődből.Megfejlődted azt, amit lehet.
Innen nincs már teendőd, csupán “feladni”.
Óh nem….nem úgy! 
Feladni, azaz megengedni, hogy legyen meg Isten akarata.
Ha eljutsz ehhez a lépéshez, és meg tudod tenni, akkor ott találod meg a legfelsőbb Békét.
A “legyen meg a Te akaratod” Isteni magaslataiban csak Béke van. Béke és Hála.
Így valójában az elengedés teljes megélése kiléptet a dualitás keretein, eljuttat a teljes elfogadáshoz, s e két (látszólag) ellentétes minőség olvad egybe Isten EGYségébe.
A Béke minden dualitás, kettősség, kétség egységében ott rejlik, mert aminek nincs ellentéte ott nincs harc, csak Béke.
Így az elengedés elvezet az elfogadáshoz, az Egységhez, a Békéhez.
Szeretett ölelésem: 
Kata
Kata