A legtöbb kapcsolatról életünkben van egy határozott képünk, mintánk, vagy elképzelésünk. A jó barátság ilyen, a jó házasság olyan, a jó testvéri kapcsolat amolyan…
Ha szerencsések vagyunk, akkor van bennünk némi rugalmasság, és nem csak a családunk és a társadalom által kínált sztereotípiák élnek bennünk. Ha nincs, akkor bizonyára sok a megfelelni váró feladat, és sok a meg nem élt öröm is.
Tekints minden kapcsolatodra az elejétől úgy, mintha egy üres asztal lenne! Figyelj és szeresd a másikat úgy, hogy ajándékokat teszel a kapcsolatotok asztalára. Egy-egy figyelmesség, segítség, bizalom és még megannyi ajándék lehetséges. Aztán, amikor megraktad asz asztalt, akkor lehet ránézni, milyen is ez a kapcsolat.
Minden kapcsolat csak annyit ér, amennyit érte tettél! És csakis annyit, és azt vehetsz (ehetsz) róla, amennyire meg van rakva. Türelemre van szükséged? Te mennyit tettél bele?
Valami többre, másra vágynál? Mellette mennyi más van még rajta, ami ma éppen nem elég? No, persze mindig csak annyit szabad(na) levenned róla, és csakis azt vehetsz róla, amennyit, és amit magad is felraktál rá! Különben kiüresedik! Megyek is főzni! Legyen mit tenni az asztalra!
Szeretett ölelésem: Kata