Családállítás

Bert Hellinger által “szellemi mező”-nek nevezett jelenséget közel azonos időben Rupert Sheldrake, biológus morfogenetikus mezőnek írta le. Ebben a mezőben időtlenül működnek a kapcsolatok. Időtlenül, mert a mező ismétli önmagát, ahogyan a családban is generációkon keresztül ismétlődik a családi minta, a „gének” tovább adódnak. A mező saját rendjei szerint működik, ahogyan a természet törvénye, és amennyiben rendetlenséget észlel, kényszerítő erővel törekszik a rend helyreállítására, a kiegyenlítésre, illetve bármi áron védelmezi azt. A mező tagjai úgy érzékelik, hogy aki veszélyezteti a mező változatlanságát, azt el kell távolítani. A mező, családállítási megfogalmazásban a család, a rendszerében kialakult hibát önmaga nem képes felismerni és a rendet helyreállítani. Ehhez szüksége van egy kívülről jövő szellemi erőre. A családállítás a családon belüli viszonyrendszerekben nem látható összefüggéseket és hibákat képes ebben a szellemi erőtérben a felszínre hozni és a tudat számára érthetővé tenni. Ennek a szellemi mezőnek rendjei vannak, melyeket Hellinger a szeretet rendjeinek hív. Családunkon kívül egy magasabb rendszerhez is tartozunk, a klánhoz, melyet egy magas rendű működés vezérel. Hatását akkor érezzük, mikor engedelmeskedünk neki vagy megsértjük követelményeit.

A klánhoz tartoznak: – az egyén, – a megszületett és meg nem született testvérei, ikertestvérei ikertestvérei (Mindenki, akivel az egyén legalább egyik szülője közös, az testvér. A családi energiamező nem tesz különbséget „édes”- és féltestvér között. Ugyanígy nem tesz különbséget élő és nem élő között. A testvérek sorába tartozik az édesanyánk abortusza vagy vetélése miatt nem megszülető gyermek is.), – a szülei, a szülők testvérei, – a szülők korábbi intim kapcsolatai (A vérvonalban felfelé a korábbi intim kapcsolatok a kapcsolatból való kilépéssel (szakítás, halál) teszik lehetővé az egyén megszületését, azért az elválás fájdalmával „fizetnek”. Ezek a személyek „helycsináló”-ként tartoznak a klánhoz.), – a nagyszülők, a nagyszülők testvérei, a nagyszülők korábbi szerelmi kapcsolatai tartoznak elsősorban.

Ugyanakkor szintén kötődés alakul ki a mély traumát okozó történések során keletkezett kapcsolatokkal. A klánhoz tartoznak ezek a személyek is, például: –   a háborúból visszatérőnek a bajtársa, akit tragédia ért; –   a balesetek által a túlélő egyénhez kötődnek a sérültek vagy áldozatul esők; – az erőszakos cselekmények elkövetői és elszenvedői, bármelyikük is tartozik egyébként a családhoz. Általában véve az egyén rendszeréhez tartoznak mindazok, akik “árat fizettek” azért, hogy az egyénnek olyan legyen az élete, mint amilyen most. A családunk szellemi mezejének rendjét úgy érzékeljük, mint az egyensúlyunk meglétét vagy hiányát. Az érzékszervünk ehhez Hellinger szerint a lelkiismeretünk, ami állandóan irányítja és visszajelzi mozgásunkat, ezzel őrködik a kapcsolatok felett, az odatartozás, a rend vagy rangsor megléte és az adás-kapás egyensúlya érdekében. Bert Hellinger korábbi megfigyelései és a családfelállítások során szerzett tapasztalatai szerint három alapvető törvény uralkodik a mezőben.

  • Az első: Az odatartozás joga
  • A második: A hely törvénye
  • A harmadik: Az adok-kapok egyensúlya

Elakadt vagy kiegyenlítetlen energiák, a kiegyenlítődés törvénye  A család szellemi mezejének is van lelkiismerete, amely hasonlóan az egyén lelkiismeretéhez, érzékeli a rendetlenséget, és anélkül, hogy ezt tudnánk, vagy befolyásolhatnánk, mozgatja a rendszer tagjait az egyensúly fenntartása vagy visszaállítása érdekében. Ha a családi rendszerbe tartozók közül valakivel életbevágóan rossz történik (kitagadják, nem tartják tiszteletben a helyét) akkor a rendszerben egy következő generációban született, a kiegyenlítés érdekében a nehéz sorsú családtag érzéseit, viselkedését, betegségét, sorsát fogja követni. Olyan, mintha a később született azt mondaná:

  • „ Inkább én viszem helyetted a nehéz sorsod, hogy neked könnyebb legyen!” vagy „Inkább én halok meg, Te maradj!”
  • „Követlek a sorsodban, betegségedben, vagy akár a halálba is!”

Ezek mindig szeretettel teli, és általában tudattalan fogadalmak, és – természetesen – nem segítenek a korábbi nehéz sorsú tagon. Ugyanakkor a fogadalomtevőt kötik, hiszen a fogadalma szerint él – a saját sorsa helyett. A saját családi rendszeredet elképzelheted egy nagy, részekből álló, függőleges képnek, amelyben legfelül a Legnagyobb, az élet forrása van, alatta állnak az utána következő Nagyok, érkezési sorrendben és az őhozzájuk tartozók. Legalul vagy Te, aki az életedet a nálad nagyobbakon keresztül kaptad úgy, hogy felülről, a Teremtőtől az életerő a közvetítők (a családod nálad Nagyobb tagjai) mindegyikén keresztül áramlik. Az életed kiteljesedéséhez tehát az szükséges, hogy ez a családi kép legyen teljes: minden egyes darabja legyen meg, és mindegyik legyen a helyén. Az elakadások gyakorlati okai A mező alaptörvényei a következőkben felhozott esetekkel sérülhetnek például:

  • A családban a halva született gyermeknek nevet sem adnak, és többet nem beszélnek róla, mintha a szülés meg sem történt volna. Ekkor a halva született odatartozásának joga sérül, és ha később testvér születik, aki azt hiszi magáról, hogy ő az elsőszülött, akkor a sorrendiség is.
  • Hasonló a helyzet, ha a testvérek sorában van egy másik kapcsolatból született gyermek is, akiről a testvérek nem tudnak, így sem az odatartozása, sem a helye nincs tiszteletben tartva.
  • Előfordul – a tudott eseteknél jóval nagyobb számban -, hogy a magzati fejlődés ikerterhességnek indul. Az egyik magzat elhal, a másik élve születik. Az elhalt magzatról sem az anya, sem az élve született gyermek nem tud. Csak az élve született lelke hiányolja, pedig az a magzat is a családhoz tartozik.
  • Egy nő azt mondja az udvarlójának, hogy Te vagy az első, a legfontosabb, holott korábban volt párkapcsolata – ebben az esetben is mindkét törvény sérül.
  • Ha valaki erőszak áldozata lett, amiről később a megítélés elkerülése érdekében nem beszélnek, szintén mindkét törvény sérül. A családhoz tartozó áldozat sorsát az elhallgatással nem tisztelik, és az erőszakot elkövetőről pedig tudomást sem vesznek, azaz kitagadják.
  • Ha az egyik szülő egyedül neveli a gyermekét, és egyenrangúként kezeli, gyakran válik a gyermek az őt nevelő szülő partnerévé. Itt megsérül a hely törvénye.
  • Amikor a gyermek szeretettel-teli lelke egy nehéz sorsú családtagnak azt mondja, hogy a segítségedre sietek, akkor fölé helyezkedik, akár több generációval nagyobbnak képzeli magát. Így nem tudja a saját életét élni. Sérül a hely törvénye.

A felsorolást sokáig lehet folytatni, a variációs lehetőségek száma gyakorlatilag végtelen, annak ellenére – vagy talán éppen azért – mert a mező törvényei egyszerűek. Mindenki esete egyedi, így minden családfelállítás, és az oldódás is az. Bertold Ulsamer német családállító így vélekedik: „Nem terápia a családfelállítás, ha a beteg nem beteg, amennyiben normál problémáik és nehézségeik vannak. Az állítások segítenek nekik a problémák megoldásában és békítőleg hatnak a családban.” Mit nevezünk „normál problémának? Például: „ Miért választok mindig azonos típusú partnert?” „ Mindent megteszek és mégsem azt az életet élem, amit elképzeltem…”